2013. máj. 1. szerda

A Cruz Azul 1969 és 1971 közötti sikereit megismételve sorozatban harmadszor lett a CONCACAF-zóna legjobb klubcsapata a Monterrey. Igaz, a 0-0-ás első mérkőzést követően a tavaly is második helyen végző Santos Laguna az 50. percben már 2-0-ra vezetett a monterrey-i Estadio Tecnológicóban, de a hazaiak ezt követően nemcsak, hogy egyenlíteni tudtak, de végül a két gólos mexikói válogatott Aldo de Nigrisnek és a meccs végére magára találó chilei Humberto 'Chupete' Suazónak köszönhetően 4-2-re meg is fordították a mérkőzést, ami valószínűleg a sorozat történetének egyik legőrültebb döntőjeként marad meg az azték focidrukkerek emlékezetében.

Miközben Európában meglepetésnek számít, hogy két német csapat jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, addig Észak-Amerikában a világ legtermészetesebb dolga, hogy két mexikói gárda mérkőzik a CONCACAF Bajnokok Ligája győzelemért. Sőt, az sem okozott nagy meglepetést, hogy ez a két csapat megegyezik a tavalyi párossal, hiszen a Liga MX-et képviselő négy klub közül a Monterrey és a Santos vette csak igazán komolyan ezt a nemzetközi vetélkedést, aminek súlyáról sokat elárul az is, hogy nincs olyan mexikói riporter, aki hozzá ne tenné a kupagyőzelemhez, hogy a bajnok ezáltal belépőt vált a FIFA Klubvilágbajnokságra is. (Ahol a Monterrey 2011-ben ötödik, tavaly decemberben bronzérmes lett.)

A 2012/13-as szezonra bevezetett új lebonyolítási rendnek (nyolc csoport, egyenként három csapattal) köszönhetően előre borítékolható volt, hogy a két legjobb csoportgyőztes elkerüli egymást a fináléig. Míg a másik két azték alakulat, a Chivas Guadalajara és a Tigres UANL többször is a B-csapatával állt ki (és vérzett el) a küzdelmekben, addig a két döntős odafigyelt arra, hogy a lehető legnagyobb gólkülönbségű győzelmeket arassa.

A döntőre is a legjobb összeállításukban álltak ki, jelzi ezt az is, hogy a múlt hetihez képest a kezdőcsapatokban az egyedüli eltérést a Monterrey-nél tapasztalhattuk, azt is kényszerből: a kiállított argentin César 'Chelito' Delgado helyett az olimpiai bajnok Dárvin Chávez játszott. A Santos némi helyzeti előnyben volt, hiszen ők már kvalifikálták magukat a bajnoki rájátszásba, így a hétvégén több játékosukat is pihentetni tudták, míg a Monterrey a bajnokságban végig vezető Tigres otthonában nyert helyi rangadót és tartotta életben a liguillára vonatkozó reményeit. Természetesen két eltéréssel (Walter Ayoví helyett a Clásico Regiomontano-n Omar Arellano, Aldo de Nigris helyén Delgado kezdett) ott is ugyanez a csapat lépett pályára.

Az első félidőben a Santos fölényben is játszott, a hazai hálóőr, Jonathan Orozco többször is bravúrokra kényszerült. A 32. percben már ő is tehetetlen volt, igaz Osmar Mares szabadrúgásánál a hálóba találó Rafael Figueroa egyértelmű lesen állt, így Marco Rodríguez joggal nem adta meg a gólt. A 38. percben azonban már szabályos találat született. Iván 'Gutty' Estrada jobb oldali beadását még kikotorták a védők Carlos Darwin Quintero elől, azonban Edgar Gerardo Lugo visszapassza elért a címzetthez és a kolumbiai támadó megszerezte a vezetést a Guerrerosnak.

A második játékrész is vendégtámadásokkal kezdődött és az 50. percre úgy tűnt minden eldőlt. Mares szögleténél a korábban Monterrey-ben is megfordult panamai Felipe 'Pin' Baloy emelkedett mindenki fölé a tömegben és fejese hajszál pontosan a túlsó kapufa mellett hullott a hálóba. Sőt, még egy darabig támadásban is maradt a Santos. Az 52. percben Juan Pabló Rodríguez lövését paskolta fölé Orozco. Ekkor még nem lehetett tudni, csak a végére derült ki, hogy ezzel el is lőtték utolsó puskaporukat a Harcosok.

Az utolsó fél óra a hazaiak örömjátékát hozta. A Santos már a Seattle Sounders elleni elődöntőben is nehéz helyzetbe került, az amerikaiak hatalmas nyomását akkor még tartani tudta. A Rayadosét azonban nem. A 60. percben a decemberi Klubvilágbajnokság felfedezettje, Jesús 'Tecatito' Corona futott el a jobb oldalon, keresztlabdája elment a tizenhatoson belül tartózkodók előtt, a túloldalon viszont de Nigris sprintelt nagyot, elérte és szépített.

A góltól feléledt a Monterrey és átvette a játék irányítását. Azonban az idegenben rúgott gólok miatt az egyenlítés még kevés lett volna számukra és vészesen teltek a percek. A meccs akkor vált újra nyílttá, amikor a 84. perceben Suazo kipattanó szögleténél a tizenhatoson ácsorgó Neri Cardozóra senki nem figyelt és a csereként beállt argentin kilőtte a hosszú alsó sarkot. Amilyen extázisban védekezett két éve az első kupagyőzelme megszerzésekor a Rayados a Real Salt Lake ellen, most olyan extázisban támadott. A 87. percben Chupete újabb pontrúgást végezhetett el, ezúttal szabadrúgást a vendégtérfél közepéről. A felívelt labda a tömegben de Nigris fejét találta meg, aki a kapu bal alsó sarkába juttatta a bőrt.

Ezúttal a Santos került kényszerhelyzetbe, de nekik ekkorra már elfogyott az energiájuk. Sőt, a hosszabbítás első percében egy monterrey-i kontrával már valóban eldőlt minden. Jesús Zavala futott el üresen a bal oldalon és az utolsó pillanatban az elfektetett Oswaldo Sánchez mellett középre tette a labdát, ahol Chupete érkezett és feltette a pontot az i-re. A chilei ezzel a góljával tartja hihetetlen rekordját: amióta 2007-ben a Monterreybe igazolt hat döntőn játszott (3 bajnoki és 3 CONCACAF BL, ebből négyszer a Santos Laguna ellen) és mindegyiken legalább egyszer betalált.

A Monterrey sikerszériája Víctor Manuel Vucetich 2009 tavaszi edzői megbízásával vette kezdetét, azóta két bajnoki cím mellett immár harmadszor lett a CONCACAF-zóna legjobb klubcsapata a Rayados, és 2013. decemberében újra őket láthatjuk majd a FIFA Klubvilágbajnokságon. Ha az ottani tendenciájuk folytatódik (elsőre 5., másodikra 3. hely), akkor ...