A mexikói foci iránti vonzalmam egyik kiváltó oka a bajnokság európai ésszel nehezen felfogható lebonyolítási rendje. A szisztéma tulajdonképpen az észak-amerikai profi sportligák és a dél-amerikai focibajnokságok rendszereinek sajátos ötvözete. Sokáig úgy nézett ki, hogy 2011 nyarán a szövetség megreformálja a bajnokságot, végül erre csak részben került sor.
A bajnoki trófea három különböző nézetben.
Apertura és Clausura
Az évenkénti kétszeri bajnokavatást Argentínában vezették be 1991-ben. Mexikó 1996-ban vette át, a szezont téli (Invierno) és nyári (Verano) bajnokságokra felosztva. Az elnevezéseket a 2002/2003-as idénytől változtatták meg a ma is használatos Apertura (nyitány) és Clausura (zárás) kifejezésekre. Kivételt egyedül a 2010-es tavaszi versengés képezett, melyet az ország függetlensége kikiáltásának kétszázadik évfordulója tiszteletére Bicentenario névvel illettek.
| Az év során a résztvevők oda-visszavágó alapon mérkőznek egymással, a két találkozó azonban külön-külön versengés keretében zajlik. A rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben nagy jelentősége lehet, hogy az egyes szezonokban melyik együttes hányszor és kivel játszik hazai pályán. 1996-tól a mai napig egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy ugyanaz a gárda ősszel és tavasszal is bajnoki címet szerzett volna. A végső győztes eldöntésére az elmúlt évtized közepén négy ízben is kísérletet tettek, a korábban a bajnok és a kupagyőztes csatájaként rendszersített Campeón des campeones felélesztésével. Kétszer az Apertura és kétszer a Clausura bajnoka győzött. | Campeón des campeónes
|
Torneo, Liguilla és Repechaje
Az 1970-es, hazai rendezésű világbajnokságot követően vezették be Mexikóban az ún. Liguilla-rendszert. Ennek a lényege kezdetben mindössze annyi volt, hogy a mezőnyt változó számú csoportokba sorolták és kezdetben ezek győztesei mérkőztek egymással a bajnoki címért. Az észak-amerikai profi sportligákkal ellentétben a besorolás nem földrajzi alapon történt és az egyes csoportok tagjai ugyanúgy két mérkőzést játszottak egymással, mint a többi csapattal.
A későbbiekben előfordult, hogy az egyes csoportokban eltérő számú csapat szerepelt, majd a bajnokság létszámának 2004-es csökkentése után beállt az a rendszer, melyben három hatfős csoportban küzdöttek a csapatok. A csoportbeosztásnál a megelőző szezon összesített (őszi/tavaszi) eredménye számított, spirálisan osztották be a csapatokat: az összesített első helyezett a 6., 7, 12., 13. helyezett alakulatokkal és a bajnokság újoncával került egy csoportba.
Az egyenes kieséses szakaszba, a Liguillába rendszerint a csoportok első két helyezettje automatikusan bejutott. Négy csoportos verzió esetén elég egyszerűen kialakítható a negyeddöntő, három csoportnál viszont kimarad két hely. Ennek feltöltése két különböző módon történt. Vagy a két legjobb eredményt elérő 3-4. helyezett csapat került be automatikusan vagy rájátszást (Repechaje) tartottak. Az utolsó Repechaje 2008 nyarán volt, ebben a négy legjobb kvalifikálatlan együttes vett részt.
A rendszer fonákságai és reformja
A csoportrendszer sajátosságai folytán több esetben nem a Torneo első nyolc helyezettje került a Liguillába. A 2009-es Clausurában például a Jaguares Chiapas a Torneo 12. helyéről, csoportmásodikként csúszott be a legjobb nyolc közé. Az teljesen bizonyos, hogy a többféle számítási mód végig feszültté teszi a küzdelmeket, idén tavasszal egy fordulóval az alapszakasz vége előtt csak három csapatnak volt biztos helye a Liguillában és további kilenc reménykedhetett a bekerülésben.
A későbbi bajnok alapszakaszbeli helyezése
|
|
A nyári reformok egyik vonulata, mely végül át is ment éppen ezt érintette: a 2011-es Aperturától megszűnnek a csoportok, a Liguillába a Torneo 1-8. helyén végzett együttesek jutnak. Ha mindezt a legutóbbi Clausurára vetítjük nagy változást nem tapasztalunk, az utolsó meccsek előtti állapotok ugyanazt mutatnák, még a 12. helyezett is reménykedhetne, hogy megfog egy bejutó helyet.
A Liguilla lebonyolítási rendje
A Torneo helyezései mindvégig determinálják az egyenes kieséses szakaszt. Az alapszakasz győztese, a végső Superlíder (ezen a néven mindig az aktuális elsőt illetik) kedvezményezett helyzetben van: minden fordulóban idegenben kezd. A negyeddöntő beosztás egyszerű: 8.-1., 7.-2., 6.-3., 5.-4. összecsapásokat rendeznek. A továbbjutók függvényében azonban változhat a sorsolás.
| A Superlíder szereplése a Liguillában
|
De nem így történt, és ez nem egyedi. Sőt, a harminc bajnokság pontosan felében már a negyeddöntőben elvérzett az alapszakasz győztese! Az alábbi táblázatból kiderül, hogy a Liguilla-rendszer abszolút győztese az elmúlt másfél évtizedben a Pumas UNAM gárdája, amely az idei Clausurában az utolsó forduló utolsó perceiben adta át a Superlíder szerepet az abszolút vesztes Tigres UANL-nak. A Tigriseknek immár harmadik alkalommal nem sikerült az alapszakaszbeli sikert bajnoki címre váltaniuk.
Bajnokok és Superlíderek
|
Az elmaradt Round Robin
Az eredeti elképzelések szerint, az esélyek kiegyenlítése érdekében a szövetség a Liguilla egyenes kieséses rendszere helyett két négyes csoport kialakítását tervezte, melyben oda-visszavágó alapon mérkőztek volna a csapatok. Ezzel a csapatok meccsterhe megnőtt volna, a bajnoki címért a jelenlegi 23 helyett 25 mérkőzést kellett volna vívni. A körmérkőzések a másik hat csapat találkozóinak a számát is megemelték volna huszonháromra. Ha belegondolunk, hogy idén a Club América a Libertadores Kupában is érdekelt volt még május elején, alig több, mint négy hónap alatt 27 találkozót játszva, számukra jelentős megterhelésnek bizonyult volna további négy bajnoki.
Az ún. Round Robint a klubelnökök végül elvetették, így marad a korábbi rendszer a 2011-es Aperturában is.
