2013. máj. 19. vasárnap

Egy hónappal a világbajnokság helyszínén, Brazíliában megrendezésre kerülő FIFA Konföderációs Kupa nyitánya előtt a mexikói válogatott szövetségi kapitánya José Manuel 'Chepo' de la Torre kihirdette 23 fős keretét, melyben 17 hazai bajnokságban és 6 Európában játszó focista kapott helyet. Igazi meglepetést nem jelent a névsor, ha csak annyit nem, hogy újfent kimaradt a keretből a jelenleg a Real Sociedadban szereplő, régi klubjával az Arsenallal is hírbe hozott Carlos Vela.

Siralmasan kezdődött a Tri hosszú éve. A mexikói válogatott 2013-ban eddig ötször lépett pályára és mindegyik találkozója pontosztozkodással végződött. Mindez azt jelenti, hogy a CONCACAF-zóna legjobbja jelenleg az ötödik, még csak pótselejtezőt sem érő helyen tanyázik a világbajnoki részvételért zajló hexagonálban. Sűrű lesz az aztékok nyara: a június eleji három, immár sorsfordító vb-selejtezőt követően a kontinensbajnokok seregszemléjén, a Konföderációs Kupán vesznek részt, majd következik a CONCACAF Arany Kupa, ahová várhatóan már csak a B-csapat utazik. Igaz, esélyei a második garnitúrának is vannak a nem túl acélos mezőnyben, de az olimpiai bajnokokkal teletűzdelt A-válogatott akár a brazíliai torna meglepetéscsapata is lehet.

A menetrend

2013. 06. 01.	Szombat	03:00	CEST	Barátságos mérkőzés	2013.05.31. (P) 20:00 CDT
Mexikó	Nigéria				Reliant Stadium, Houston, TX, Egyesült Államok
2013. 06. 05.	Szerda	03:30	CEST	Világbajnoki selejtező, CONCACAF-zóna, Hexagonál 4. forduló	2013.06.04. (K) 20:00 EST
Jamaica	Mexikó				Independence Park, Kingston, Jamaica
2013. 06. 08.	Szombat	04:00	CEST	Világbajnoki selejtező, CONCACAF-zóna, Hexagonál 5. forduló	2013.06.07. (P) 21:00 EST
Panama	Mexikó				Estadio Rommel Fernández Panamaváros, Panama
2013. 06. 12.	Szerda	02:00	CEST	Világbajnoki selejtező, CONCACAF-zóna, Hexagonál 6. forduló	2013.06.11. (K) 19:00 CDT
Mexikó	Costa Rica				Estadio Azteca, Mexikóváros, Mexikó
2013. 06. 16.	Vasárnap	21:00	CEST	FIFA Konföderációs Kupa, A-csoport, 1. forduló	2013.06.16. (V) 16:00 BRT
Mexikó	Olaszország				Estadio do Maracana, Rio de Janeiro, Brazília
2013. 06. 19.	Szerda	21:00	CEST	FIFA Konföderációs Kupa, A-csoport, 2. forduló	2013.06.19. (Sze) 16:00 BRT
Brazília	Mexikó				Estadio Castelao, Fortaleza, Brazília
2013. 06. 22.	Szombat	21:00	CEST	FIFA Konföderációs Kupa, A-csoport, 3. forduló	2013.06.22. (Szo) 16:00 BRT
Japán	Mexikó				Estadio Mineirao, Belo Horizonte, Brazília

Az előzetes tervek szerint a keret három menetben áll össze. Május 23-án, csütörtökön a hazai bajnokságban játszó, a döntőben nem érdekelt játékosok kezdik meg a felkészülést, hozzájuk csatlakoznak a 27-én, hétfőn a Club América és a Cruz Azul játékosai. Az európai kontingens tagjai a csapat houstoni szálláshelyére érkeznek majd.

A keret

A válogatott színeiben az elmúlt években sokan megfordultak, hiszen a Tri egyre-másra játszotta a barátságos mérkőzéseket, ahová sokszor csak a hazai pontvadászatban szereplők kaptak meghívást. Közülük sokszor olyanok is magukra húzhatták a zöld trikót, akik több szezonon keresztül nem tudtak tartósan jó formát hozni. Amikor viszont tétmérkőzések következtek rendre egy megszokott mag szerepelt az azték színekben.

Ez a kör a 2010-es világbajnokság nyolcaddöntőjében Argentína ellen elvérző gárdához képest folyamatosan formálódott. A dél-afrikai tornán még kezdő Carlos Vela a 2011-es Arany Kupán már nem szerepelt, de a neve azóta is többször felmerült a beválogatásánál. Vela végül kimaradt az olimpiára utazó keretből is és ezzel lemaradt a mexikói labdarúgás legnagyobb sikeréről.

A londoni aranyérmesek beintegrálása a nagyválogatottba folyamatosan zajlik. Ennek a folyamatnak a legnagyobb kárvallottja a győztes hazatérés után folyton Európába vágyó Marco Fabián, aki azóta nem találja a helyét a Chivas Guadalajarában és leginkább zűrös ügyeivel véteti észre magát. Hiába adják évek óta a guadalajaraiak a korosztályos csapatok magját, a mostani nagyválogatottban sem a Chivas, sem a másik ottani gárda, az Atlas játékosai közül sem találunk senkit.

Kapusok

Guillermo 'Memo' Ochoa (Ajaccio): A világbajnokság után a válogatottságtól visszavonuló veterán Óscar Pérez helyét vette át a válogatott kapujában az akkor még a Club Américában szereplő közönségkedvenc. Jellemző, hogy az Arany Kupa előtti - utóbb tisztázott - doppingügy és a nem túl acélos korzikai kiscsapathoz való elszerződését követően is a legtöbb mexikói tévéreklámban ő szerepel. Egy Konföderációs Kupán elért siker az ő európai pályafutásán is nagyot lendítene.

Alfredo Talavera (Toluca): Ochoa kiesése a clenbuterol-botrányt követően gyakorlatilag fix játéklehetőséghez juttatta a Toluca portását. A CONCACAF Arany Kupa megnyerése után azonban nem tudta tartósítani a helyét a kezdőtizenegyben. A három besorozott közül talán ő a legkevésbé esélyes, hogy Brazíliában a kapuba álljon.

Jesús Corona (Cruz Azul): Amikor az olimpia előtt kérdésként merült fel, hogy ki legyen a három túlkoros, akkor Luis Fernando 'Flaco' Tena, a 23 éven aluliak mestere a Cruz Azul portása mellett tette le a voksát. Nem bánta meg, Corona a londoni csapatnak biztos hátsó bázist jelentett. Jelenleg a bajnoki döntőre készül. Formája alapján akár az elsőszámú kapus is lehet Brazíliában.

Hátvédek

Francisco Javier 'Maza' Rodríguez (Club América): 2004-es bemutatkozását követően foylamatosan a nemzeti csapat környékén találjuk, de az európai karrierjének csúcsán, a PSV Eindhoven játékosaként lett stabil kezdő. A clenbuterol-botrányig fel sem merülhetett, hogy nélküle álljon fel a mexikói védelem. Az Arany Kupából ő is kimaradt, sőt a Bundesligában sem találta a helyét. Télen igazolt haza a VfB Stutgartból a Club Américába, ahol gyorsan vezéralak lett és valószínű, hogy a Konföderációs Kupán is a válogatott védelmének tengelyében találjuk majd.

Severo Meza (Monterrey): Klubjának tavaly tavaszi nagy menetelése idején került be a nemzeti tizenegybe és őszi sérüléséig szinte fix pont is volt a védelem jobb oldalán. Felépülését követően újabb jó szezont tudhat maga mögött, immár a harmadik CONCACAF Bajnokok Ligája (Concachampions) sikerrel.

Hiram Mier (Monterrey): Az olimpiai csapat védelmének stabil tagja, de a nagyválogatottban még viszonylag kevés szerepet kapott mindezidáig. Klubcsapatával ő is mindent megnyert már, ami Észak-Amerikában megnyerhető.

Héctor Moreno (Español): A jelenlegi keretben összesen ketten vannak azok közül, akik az első nagy korosztályos sikernek, a 2005-ös perui u17 vb-győzelemnek a részesei voltak. Moreno alig múlt húsz éves és már holland bajnok lett az AZ Alkmaarral és stabil tagja a felnőtt válogatottnak. Jelenleg a kisebbik barcelonai klubban rúgja a labdát.

Diego Reyes (Club América): Azon kevesek egyike, akik az 2011-es u20-as világbajnoki bronzérmes és a 2012-es olimpiai bajnok csapatnak is a tagjai lehettek. Kis szerencsével 21 éves korára mexikói bajnok is lehet, mielőtt nyáron áttenné a székhelyét Portóba. Ilyen fiatalon már így is egész sikeres a karrierje.

Jesús Molina (Club América): Az ő jelenléte a huszonhármas keretben egyértelműen a sikeres bajnoki szereplés hozadéka. Korábban egy-két meccset már játszott a nemzeti csapatban, de sem 2010 tavaszán sem 2011 őszén nem sikerült ott gyökeret vernie. Most is inkább a kispad várományosa.

Carlos Salcido (Tigres UANL): Több mint száz válogatottsággal a csapat fix balhátvédje, aki sokszor előrekalandozik és néha nagy bombagólokat is lő. Az első nagy visszatérő, a PSV Eindhoven és a Fulham után lett a Tigres UANL játékosa és a 2011 őszi bajnoki cím egyik kovácsa. 32 évesen, szinte veteránként lett az olimpiai csapat tagja. Londonban egy percet sem mulasztott.

Jorge Torres Nilo (Tigres UANL): Már a 2010-es vb-n is kerettag volt, Dél-Afrikában azonban nem jutott szóhoz. Azóta az Atlasból a Tigres UANL-hoz igazolt, így tagja volt a 2011 őszi bajnokcsapatnak. Érdekesség, hogy míg a Tigresben Salcidoval egyszerre játszanak, addig a válogatottban inkább egymás vetélytársai a balhátvéd poszton.

Középpályások

Pablo Barrera (Cruz Azul): A 2011-es Arany Kupa győztes csapat játéka nagy mértékben a két szélső középpályásra épült. Az akkor még a West Ham United-ben focizó Barrera a pálya jobb oldalát játszotta be. Karrierje ezt követően nem a legfényesebben alakult. A volt mexikói szövetségi kapitány, Javier Aguirre hívására a Real Zaragozához igazolt, ahol honfitársának távoztával szépen lassan a kispadon találta magát. A Pumas UNAM neveléseként igazolt haza a Cruz Azulhoz tavaly nyáron. Itt nem is lett volna baja, ha az olimpiát követően a posztja várományosaként haza nem érkezik Javier Aquino. Barrera a fővárosi klubban is tartalék lett és ez mindaddig tartott, míg a vetélytársa nem szerződött Európába. A tavaszi szezon szárnyalásában így már ő vette ki a részét a jobb oldalon és esélyes arra, hogy a nemzeti csapatban is visszaszerezze posztját.

Javier Aquino (Villareal): Tulajdonképpen ő az olimpiai bajnoki cím legnagyobb nyertese. A londoni siker hatására szárnyalni kezdett a Cruz Azulban, bekerült a válogatottba és mindkét helyen átvette Barrera örökét. A tavaszi szezon elején még játszott pár meccset a clausurában, majd a spanyol másodosztályú Villareal csapatához igazolt. Jelenleg nagy harcban állnak a feljutásért, így valószínűleg ő lesz az a játékos, aki az utolsó után pillanatban csatlakozik a kerethez.

Jesús Zavala (Monterrey): Gyakorlatilag róla is ugyanaz mondható el, mint Mezáról. Kupasikerek a Monterrey-jel, válogatottság, sérülés ősszel, visszatérés tavasszal. Védekező középpályás, aki szögleteknél veszélyes lehet.

Héctor Herrera (Pachuca): A tavalyi touloni u22-es torna legjobb játékosaként tűnt fel a színen és már az olimpia előtt kapott európai ajánlatokat. Az londoni arany után fix kezdő lett a Hugo Sánchez dirigálta Pachucában és októberre bemutatkozott a Triben is. A középpálya közepén védekezésben és támadásban is hasznos játékos.

Gerardo Torrado (Cruz Azul): 34 évével a csapat nagy öregje. Már 1999-ben bemutatkozott a Tri színeiben, azóta három világbajnokság és közel 140 válogatott meccs van a háta mögött. Lehúzott öt évet spanyol kiscsapatokban, majd 2005 óta a Cruz Azul játékmestere. A 2011-es Arany Kupa után lassacskán kikerült a de la Torre látóköréből, de a Cruz Azul tavaszi sikerszériája őt is visszajuttatta a huszonhármas keretbe.

Ángel Eduardo Reyna (Pachuca): 28 éves kora ellenére a mexikói foci örök ígéretének látszik. 2010 tavaszán már bemutatkozott a Triben néhány barátságos meccsen, aztán eltűnt a színről. A Club Américában a 2011-es clausurában gólkirály lett, majd zavaros körülmények között Monterrey-be távozott. Itt részese volt a klub második Concachampions sikerének, tavaly ősszel volt egy-két jó meccse. Ezen alkalmakkor újra és újra feltűnt a Tri háza táján. Idén tavasszal kölcsönadták a Pachucának. Itt is játszott egyszer-kétszer nagyszerűen, úgyhogy most tagja a huszonhármas keretnek.

Andrés Guardado (Valencia): Ami Barrera a jobb oldalon, azt Guardado a balon. 26 éves kora ellenére  már két világbajnokságot tudhat a háta mögött és nagy valószínűséggel idén belép a százasok klubjába is. Öt évnyi La Coruña-i tartózkodás után ősztől a Valencia játékosa. Igaz a válogatottban lényegesen eredményesebb, mint a spanyol bajnokságban.

Csatárok

Raúl Jiménez (Club América): A mexikói foci egyik legnagyobb tehetsége. Tavaly a touloni tornán tűnt fel csereként és került be az utolsó pillanatban a Londonba utazók közé. Az olimpián leginkább kihagyott helyzetei váltak emlékezetessé, de az aranyérem annyira feldobta, hogy mára az ecuadori Christian 'Chucho' Benítezzel a Liga MX legeredményesebb támadókettősét alkotják. Jiménez lábbal és fejjel is veszélyes. Ha kezdőként nem is, de cserként Brazíliában is okozhat meglepetést.

Oribe 'El Cepillo' Peralta (Santos Laguna): London hőse. Túlkorosként hívták már be a 2011-es Copa Américára is, ami akkor némi meglepetést okozott, hiszen Peralta nem a legfényesebb szezont produkálta előtte. A 2011/12-es év viszont már egyértelműen az övé volt. A Santossal a Concacchampions fináléáig menetelt, a hazai pontvadászatban pedig egy ezüst- és egy aranyérmet gyűjtött. És összességében mindenhol gólkirály lett. Londonban nem, hiszen az első góljára a harmadik meccsig kellett várni, a döntőben viszont a brazilok elleni duplája az aranyat jelentette a Tri Olímpico számára. Érdekes módon az A-csapatban nem tündököl, és koránt sem biztos, hogy Brazíliában kezdő lehet akár csak egy meccsen is.

Aldo de Nigris (Monterrey): Az igazi válogatott játékos. Klubjában még a kezdőcsapatért is meg kell néha küzdenie, míg a nemzeti tizenegyben (főleg ha csak az otthon játszók kapnak meghívót) mindig ott van. És akár nyolcvan-kilencven percnyi téblábolás után is el tud dönteni meccseket.

Giovani dos Santos (Mallorca): Már a 2005-ös u17 világbajnoki címet is a Barcelona játékosaként szerezte meg. Igazából csak egy szezonja volt a katalán nagycsapatban, azóta körbejárta Európát. Tottenham Hotspur, Ipswich Town, Galatasaray, Racing Santander és (jelenleg) Mallorca voltak az állomások. Szezononként a klubjaiban egyetlen alkalommal sem szerzett öt gólnál többet. A válogatottban már lényegesen eredményesebb. Játszott Dél-Afrikában a vb-n, álomgólt lőtt az amerikaiaknak a 2011-es Arany Kupa döntőn és Londonban csereként beállva egymaga megverte Gabont.

Javier 'Chicharito' Hernández (Manchester United): A perui u17-es vb-ről sérülés miatt lemaradt. 2010-ben úgy lett a bajnokság társgólkirálya, hogy a (fél)idény harmadát a vb-re készülő Tri edzőtáborában töltötte. Így lecsúszott a bajnoki címről is. Azon a nyáron leigazolta a MU. Soha nem lett stabil kezdő. Az olimpiát lemondta, hogy a klubjával edzhessen. A hétvégén, Alex Ferguson búcsúmeccsén belőtte ötvenedik manchesteri gólját. Chicharito. Borsócska. Napjaink legjobb, legveszélyesebb mexikói labdarúgója.