2011. januárjában "Jogi alapfogalmak és a foci" címmel előadást tartottam a szegedi Tömörkény Gimnázium diákjai számára. A rendezvény elsődleges célja a szegedi jogi kar népszerűsítése volt. Ehhez képest a felkészülés visszahozta a labdarúgás iránti gyermekkori lelkesedésemet. Tizenéves koromban szentül meg voltam győződve, hogy felnőttként sportújságíró leszek: rendületlenül szerkesztettem az általános iskolai sportfaliújságot, négyzetrácsos füzetekbe körmöltem a hazai és nemzetközi focieredményeket, illetve a gombfoci-meccsekről saját statisztikákat vezettem.
Az ilyen irányú lelkesedés nem múlik el nyomtalanul, egy felnőtt férfi sem tudja a lelke mélyéről száműzni az ott szunnyadó gyereket. Azon vettem észre magam, hogy alig várom, hogy megkezdődjön az NB III-ban a tavaszi szezon és meccsre mehessek. Később ez kevésnek bizonyult és elkezdtem statisztikákat csinálni az Alföldi csoport eredményeiről. Bátran állíthatom, hogy a legtöbb információ a SzegedMa hírportálon érhető el ebben a témában. A lavina azonban ekkor már megállíthatatlan volt.
Miért éppen Mexikó?
Nagyjából ezzel egyidőben kezdte meg az Örülünk, Vincent? blog focitörténelmi sorozatát, melyben a huszonöt évvel ezelőtti mexikói labdarúgó világbajnokságot előzményeit mutatták be. Akkoriban nagyon boldog volta, hogy épp a tizenkettedik születésnapomon mérkőzünk a franciákkal, ki hitte volta, hogy negyedszázad telt el újabb magyar vb-szereplés nélkül. 1986 nyarán nem én voltam az egyedüli, aki hajnalok hajnalán focimeccset nézett.
Az elmúlt években azt a rossz szokást vettem fel, hogy korán felkelek dolgozni. A 2008-as olimpia óta tévét gyakorlatilag nem nézek, a tavalyi világbajnokságot is az interneten követtem és ősszel is gyakran néztem meg, hogy mi megy a korai órákban. Néztem brazil, argentin, ausztrál, japán, sőt indonéziai focit is, míg végül kikötöttem Mexikó mellett. A világ tizenkettedik legerősebb bajnokságában nincsenek előre lefutott meccsek, bár némelyik váratlan eredmény a bundagyanút is felvetette már bennem. Mindenesetre azokat a zseniális megmozdulásokat, amiket némelyik mexikói (vagy idegenlégiós) játékostól láttam biztosan nem lehet elcsalni.
Miért éppen most?
Július elsejével hatályba léptek a médiatörvény egyes rendelkezései, a hazai blogpiac legnagyobb rémületére. Van olyan ismerősöm, aki be is fejezte a blogolást, mások csak a kommentelést korlátozzák vagy zárják ki teljesen. Ezzel szemben egy fociblognak nagyon nincsen mitől tartania, hacsak valamelyik olvasó Mexikóról nem a mexikói olimpián győztes magyar sportolók valamelyikére asszociál.
Július elsején véget ért az egyetemen a vizsgaidőszak, így a munkahelyemen beköszönt a viszonylag nyugalmas nyári szünet. Nemrég ért véget (természetesen mexikói sikerrel) a CONCACAF Arany Kupa, amelynek történéseivel csak a facebookos ismerőseimet szórakoztattam.
Július elsején viszont kezdetét vette a Copa América is, ahová a CONCACAF döntése nyomán a mexikói szövetség a 22 éven aluli, tulajdonképpen a londoni olimpiára készülő keretet volt kénytelen delegálni. A játékosok egy-két kivételtől eltekintve Európában ismeretlenek, jómagam viszont legtöbbjüket láttam már játszani a Clausura küzdelmei során.
Így talán ez egy ideális időpont lesz arra, hogy a dél-amerikai bajnokság utánra is megpróbáljak minél több focirajongót a hajnali focinézésre buzdítani. Higgyék el, megéri!
