2011. júl. 12. kedd |
|||
Argentína 3-0-ás győzelme Costa Rica ellen és a peruiak 92. percbeli öngólja (amivel Chile csoportelső lett) érdekes helyzetet teremtett. A Tri Sub-22 a legcsekélyebb meglepetésgyőzelemmel is a két legjobb csoportharmadik egyike lehetett volna. (Erre a fogadóirodák nem sok esélyt láttak, a szorzója 6,43 és 9,75 között mozgott a meccs előtt.) Az uruguayi győzelem második helyet és az argentinok elleni negyeddöntőt ért, míg a döntetlen bizonytalan szituációt jelentett volna a Celeste számára: a B-csoport eredményeinek függvényében akár a brazilokat, de Venezuelát is kaphatták volna a legjobb négy közé jutásért ellenfélnek. A világbajnoki negyedik gárda igen hamar jelezte, hogy biztosra akar menni, még akkor is, ha ez a házigazdák elleni ki-ki meccset jelenti. Már az első negyedóra végén megszerezték a vezetést, igaz Álvaro Pereira (a fenti képeken két szögből is látható) találatához szükség volt a mexikói portás, Luis Ernesto Michel hibájára is.
A Celeste a vezetés birtokában sem állt le, gyakorlatilag mindenféle szituációból helyzetet alakítottak ki. Ezek egy részénél Michel jóvátehette a gól előtti bakiját, de kétszer a kapufa is a közép-amerikaiakat segítette.
Aquino kivételesen kikerült a kezdőből, csak a második félidőre állt be Peralta társaságában. Utóbbi Gio Dos Santost váltotta, akinek ezen a Copán csak mérkőzésenkénti egy-egy kihagyott helyzetre futotta. Rafa Márquez Lugo sem lehet sokkal büszkébb, tőle az egész tornán mindössze egyetlen lesgólra tellett. Az igazsághoz tartozik, hogy amennyiben azt megadják, érdekes helyzetet teremtett volna az utolsó pár percre. Kétségtelen azonban, hogy ezen a találkozón az uruguayi válogatottnak több góllal kellett volna nyernie.
A Tri Copa América szereplésének summázataként elmondható, hogy a versenysorozatot közvetlenül megelőző botrányok miatt felforgatott és meglehetősen motiválatlan alakulattól többet várni nem lehetett. A taktika sem volt túl bonyolult: valahogy kihúzni a hajráig, aztán majdcsak lesz valami. A mexikói válogatott támadásainak a nagyrészét a mérkőzések 85. percét követően vezette, ekkor derülhetett csak ki, hogy Aquino például tehetséges játékos, Rafa Márquez Lugo pedig gólveszélyes, ha labdaközelbe tud kerülni.
Ami kicsit visszásnak tűnik: néhány játékos, pusztán életkoránál fogva úgy lett háromszoros válogatott, hogy a tavaszi szezonbeli teljesítménye alapján ezt semmi nem indokolta. A keretbe az utolsó pillanatban visszahívott Edgar Pacheco az Atlasban január óta nem lőtt gólt, Peralta mindössze hét meccset játszott végig a Santos Lagunában, Araujo csak április végétől lett kezdő a Cruz Azulban, Aquino többször játszott csereként ugyanebben a csapatban, mint ahányszor az első percben pályára lépett.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Mexikónak ne lenne esélye kijutni a londoni olimpiára. A "kurvabotrány" miatt hat hónapra eltiltott játékosok már szerepelhetnek a selejtezőkön, igaz azzal is számolni kell, hogy ott valószínűleg meg kell mérkőzniük a Copa Américán sokkal jobb játékot mutató Costa Rica-i válogatottal, amelynek a "brazil csoport" lezárása előtt még továbbjutási esélyei is vannak. Sőt, ha visszaidézzük 2009 októberét, akkor az is eszünkbe juthat, hogy a magyar válogatott éppen ellenük szerezte meg tizenegyesekkel az egyiptomi U20-as vb harmadik helyét.
Uruguay - Mexikó 1-0 (1-0)
2011. július 12. 21:45 (helyi idő szerint), La Plata, Estadio Ciudad de la Plata.
Vezette: Raúl Orozco (BOL). Asszisztensek: Efraín Castro (BOL), Luis Alvarado (ECU). 4. játékvezető: Carlos Vera (ECU).
Uruguay: 1 Muslera - 16 M. Pereira, 2 Lugano, 4 Coates, 11 Á. Pereira - 20 González (14 Lodeiro 68'), 15 Pérez, 17 Arévalo - 9 Suárez, 10 Forlán (13 Abreu 89'), 7 Rodríguez (8 Eguren 83'). DT: Óscar Tabárez.
Mexikó: 1 Michel - 22 Aguilar (11 Aquino 46'), 21 Mier, 19 Reynoso, 5 Chávez - 14 Araujo, 23 Reyes, 15 Enríquez, 16 Ponce (17 Pacheco 70') - 10 G. Dos Santos (18 Peralta 46'), 9 R. Márquez Lugo. DT: Luis Fernando Tena.
Gól: 1-0 Á. Pereira (14').
Sárga lap: Aguilar (40'), Reynoso (54'), Mier (64'), R. Márquez Lugo (80'), Coates (91').