2012. aug. 15. szerda

Egyedül a szünetben a játéktérre vonuló olimpia bajnokcsapatnak örülhetett az Estadio Azteca közönsége szerda este. Míg a 23 éven aluliakból álló csapat az ország történetének első olimpiai aranyát szerezte labdarúgásban, addig a nagyválogatottat az a szégyen érte, hogy közel nyolcvan évnyi hazai veretlenség után először kapott ki mexikói stadionban a szomszédos Egyesült Államoktól. Az amerikaiaknak eddig mindössze egy 0-0-ás döntetlenre futotta idegenben, az is még 1997-ben jött össze. A fenti kép is jól mutatja, hogy a Javier 'Chicharito' Hernández vezette El Tri végig nyomás alatt tartotta Tim Howard kapuját, betalálni azonban nem tudtak. A sok kihagyott helyzet megbosszulta magát és az amerikaiak San Luis Potosíban játszó cserehátvédje, Michael Orozco (balra fent) megszerezte a történelmi győzelmet jelentő vendéggólt.

Mivel a londoni hősök egyelőre még az olimpia fáradalmait pihenik, akár azt is mondhatnánk, hogy tartalékos kezdőcsapatot küldött pályára José Manuel 'Chepo' de la Torre. Gyakorlatilag Tigres UANL-beli csapattársa, Carlos Salcido helyén mutatkozott be a Tri színeiben Manuel Viniegra, míg a Tri Olímpico bravúrt bravúrra halmozó hálóőre, Jesús 'Chuy' Corona távollétében visszavette a helyét a kapuban az Azték-stadion közönségének egykori nagy kedvence, a mostanában Franciaországban légióskodó Guillermo 'Memo' Ochoa.

Az amerikaiak összeállításának különös pikantériája, hogy a kezdőcsapatban és a kispadon is helyet kapott három illetve két mexikói-amerikai. Közülük Edgar Castillo még az azték nagyválogatottban is játszott korábban, Joe Corona pedig egy éve a 22 éven aluliak között lépett pályára a mexikói nemzeti színekben. Jelenleg mindketten a Liga MX-ben játszanak, mint ahogy itt szerepel hétről-hétre Hercúlez Gómez, José Francisco Torres és Michael Orozco is. Sőt, a csereként beálló DaMarcus Beasley is a Puebla csapatából kapott behívót.

A mexikói gárda a kezdetektől fogva a hagyományos játékát próbálta játszani, ami a két szélsőre, Pablo Barrerára és Andrés Guardadora, illetve a középen lábbal és fejjel is életveszélyes Chicharitora épül. Az amerikai gárda azonban mindvégig nagyon jól védekezett, Castillo és Fabian Johnson blokkolta a széleket, középen Kyle Beckerman és a jobb oldali képen éppen Ángel Eduardo Reyna fenekét toszigáló Geoff Cameron álltal helyt a végsőkig. Jürgen Klinsmann defenzív taktikáját jól jellemzi, hogy az amerikai "Nationalelf" csak a tiszta játékidő egyharmadában birtokolta a labdát, az egyedüli csatár, Gómez egyszer sem futott lesre, sőt a US Soccer Team szögletet sem rúgott az egész találkozón. Ezzel szemben a Tri kapuralövései vagy szélesre vagy magasra sikeredtek. Ha mégis eltalálták volna a lapu felületét, akkor az angol Evertonban játzsó Howard magabiztosan hárított. A Barrera helyére beálló Elías Hernández a második félidőben tudott ugyan néha zavart okozni, de az igazi gólveszélyes helyzetek már csak a ritka vendéghelyzetek egyikéből született szerencsésnek mondható találat után alakultak ki. Amilyen lelkesen ünnepelte az Estadio Azteca közönsége a szünetben bevonuló olimpikonokat, olyan füttykoncerttel "jutalmazta" a pályán szenvedő Tri Mayort.

A mostani vereség a szeptemberi vb-selejtezők előtt intő jel lehet, pedig tulajdonképpen nem történt más, mint az, hogy a bosnyákok és a salvadoriak elleni szerencse most elkerülte a csapatot. A közvélemény már ez után az egyszeri kudarc után vérfrissítést követel, megfeledkezve arról, hogy a londoni hősök egy hónappal ezelőtt körülbelül ugyanilyen siralmas játékot produkáltak a felkészülési mérkőzéseken. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy az USA gárdája már tavasszal is okozott meglepetést az olaszok idegenbeli legyőzésével.