2011. júl. 4. hétfő

A várakozásoknak megfelelően egy teljesen védekező szellemű mexikói alakulat vágott neki a Copa Américának és szenvedett vereséget a C-csoport első játéknapján az akciógól elérése képtelen chilei válogatottól. A tulajdonképpeni Tri Sub-22 a félidőben még vezetett, de a második játékrészben Chile két szögletrúgás után született góllal fordítani tudott. (A fenti képen a chileiek második gólja látható.)

Miután a teljes támadó középpályássor (Javier Cortés, Marco Fabián, Jona Dos Santos) "kikurvázta" magát a keretből, teljesen egyértelmű volt, hogy Luis Fernando Tena egy védőkkel telezsúfolt csapatot küld pályára. Az előzetes keretben kicsit kakukktojásnak tűnő Oribe Peralta végül csak csereként játszott, helyén Javier Aquino kezdett, és gyakorlatilag ő volt az, aki a szétszakadt pályán a kapcsolatot jelentette a védelem és a két csatár között.

Sokáig úgy tűnt, hogy a mérkőzés hőse a többször bravúrosan és önfeláldozóan mentő kapus, Luis Ernesto Michel lesz, ám a második félidőben kétszer is a háta mögé kellett nyúlnia. Igaz, mindkét alkalommal szögletet követően találtak be a chileiek. A Matiás Fernández által beívelt sarokrúgások a gólok előtt olyan helyekre mentek, ahová a mexikói portás nem tudott elérni, így a védőkre hárult volna a feladat, hogy a labdát kifejeljék.

Ami nem is tűnt olyan lehetetlennek, hiszen a Tri is fejesgóllal szerezte meg a vezetést, az első félidő hajrájában az előrekalandozó védő Néstor Araujo szép mozdulattal juttatta a hálóba Gio Dos Santos tért ölelő, megcsúsztatott beívelését.

A két támadó nemigen tudott mit kezdeni a javarészt pontatlan labdákkal. Gio Dos Santos néha le tudott kezelni egy-egy indítást, de a Copa Oron ahhoz volt szokva, hogy ilyenkor Barrera vagy Guardado a segítségére siet. Ebben a csapatban viszont nem volt társa, a másik csatárt Rafa Márquez Lugot szinte nem is lehetett észrevenni. A finisben a helyére beálló Édgar Pacheco viszont a meccs helyzetét hagyta ki a legvégén. Kicsit több összpontosítással ikszre menthette volna a találkozót, bár megjegyzem a mutatott játéka alapján a Tricolor nem érdemelt pontot.

Vereségével a mexikói válogatott nehéz helyzetbe került. Ha feltételezzük, hogy pénteken (magyar idő szerint szombat hajnalban) megveri az Uruguay-jal döntetlent játszó peruiakat, még akkor is jelentős nehézséget okoz a két legjobb harmadik hely valamelyikének megszerzése. Valószínűnek tartom, hogy az első fordulóban botló nagyok (Argentína, Brazília, Uruguay) több hibát nem követnek el, így a másik két csoport eredményeitől függ, hogy egy győzelemmel és három megszerzett ponttal tovább lehet-e jutni a csoportkörből. Ehhez nagy segítség lenne Costa Rica pontszerzése Bolívia ellen, hisz így az A-csoport harmadikja esetleg két ponttal végezne. (Gyanítom, hogy a B-csoportban Paraguay és Ecuador is győz Venezuela ellen.)

A fenti találgatásokban viszont túl sok a 'ha', és az első forduló bebizonyította, hogy a Copa Américán bármi megtörténhet.

Chile - Mexikó 2-1 (0-1)

2011. július 4. 21:45 (helyi idő szerint), San Juan, Estadio Bicentenario.

Vezette: Juan Soto (VEN). Asszisztensek: Luis Sánchez (VEN), Leonel Leal (CRC). 4. játékvezető: Walter Quesada (CRC).

Chile: 1 Bravo - 5 Contreras, 3 Ponce, 18 Jara - 4 Isla, 17 Medel, 8 Vidal, 15 Beausejour (22 Paredes 60'), 14 Fernández (5 Carmona 83') - 7 Sánchez, 9 Suazo (13 Estrada 92'). DT: Claudio Borghi.

Mexikó: 1 Michel - 22 Aguilar, 14 Araujo, 19 Reynoso, 21 Mier, 5 Chávez - 11 Aquino (18 Peralta 72'), 23 Reyes, 15 Enríquez - 10 G. Dos Santos, 9 R. Márquez Lugo (17 Pacheco 88'). DT: Luis Fernando Tena.

Gól: 0-1 Araujo (40'), 1-1 Paredes (66'), 2-1 Vidal (73').

Sárga lap: Aquino (21'), Reyes (25'), Aguilar (68'), Bravo (75'), Pacheco (90').