2013. jún. 16. vasárnap

Brazília Japán ellen aratott 3-0-ás győzelmével szombaton kezdetét vette a kontinensbajnokok tornája, a FIFA Konföderációs Kupa. (A mérkőzés összefoglalója a FIFA honlapján megtekinthető itt, illetve a cikk során a későbbiekben többször hivatkozott interaktív, a meccs közben folyamatosan frissülő statisztika, az ún. Gamecast itt.) Neymar és társainak játéka magasra tette a mércét az A-csoport másik két csapata az olasz és a mexikói válogatott számára. Utóbbiaknak annál is inkább, mert a közkeletű nevén El Trinek becézett alakulat egy csapnivaló tavasz után érkezik a riói Maracana-stadionba, ahol a fenti kép tanúsága szerint tegnap már edzést is tartottak.

Annak ellenére, hogy 2013-ban mindezidáig veretlen a Tri, a CONCACAF-zóna világbajnoki selejtezőiben az sem kizárt, hogy úgy kell nekifutniuk az ősznek, hogy még pótselejtezős helyen sem fognak tanyázni. Hogy miként jutott ide az azték gárda és milyen reményei lehetnek a squadra azzurra ellen, azt mutatja be az alábbi írás.

(A blog 2011. júliusi indulása óta lejátszott válogatott meccsekről szóló beszámolók, statisztikák és videók erről a linkről nyithatók meg.)

A 2011/12-es évek egészen imponáló mutatókat hoztak Chepo számára. 37 meccsből 22 győzelem, 12 döntetlen mellett csak 3 vereséget találhatunk. Igaz, ezek közül az amerikaiaktól elszenvedett történelmi kudarc (az USA először nyert mexikói földön) hatására a közvélemény egyre inkább követelni kezdte, hogy a londoni olimpián aranyérmet szerzett 23 éven aluli csapat játékosait Chepo építse be a nagyválogatottba.

Mivel a világbajnoki-selejtezőknek ebben a szakaszában a Tri már idejekorán, két meccsel a második csoportkör vége előtt kvalifikálta magát a döntő fordulóba, az ún. hexagonálba, a fiatalok elehetőséget is kaptak a szereplésre. Ekkor még úgy tűnt, rendben van minden.

A siralmas 2013-as év

Az idei év azonban nem úgy indult, ahogy azt Mexikóban elképzelték. Januárban a dánok erősen tartalékos csapata ellen az USA-ban csak egy ikszre futotta, majd jött az első hidegzuhany: a hexagonál első fordulójában a nem túl acélos jamaicai gárda pontot rabolt az Azték-stadionból. Apró hibák beleférnek, gondolhatná az egyszeri focidrukker, de az már aggasztó volt, hogy a hondurasi vendégjáték során pár perc alatt egy magabiztos 2-0-ás előnyt adott el a Tri és ezúttal 2-2-es döntetlenre végezve újabb értékes pontokat vesztett.

A csorbát az amerikaiak ellen kellet volna kiköszörülni, de Jürgen Klinsmann bunkertaktikájának köszönhetően az örök rivális (egyetlen kapuralövéssel!) szintén 0-0-át ért el Mexikóvárosban. Ugyanezt az eredményt tudta hozni a peruiak ellen a tartalékos gárda is egy barátságos meccsen áprilisban.

Így a Konföderációs Kupa előtt a Tri mérlege idén 1 győzelem és 8 döntetlen (közte öt 0-0-ás!), 6 rúgott és 5 kapott gól. Több, mint elszomorító.

A csapat

Amikor Chepo május közepén kihirdette a 23-as keretét, valószínű, hogy a fenti képen látható,  Panamán pályára léptetett kezdőtizenegyet képzelte el a legjobb összeállításnak. (A májusi blogbejegyzéshez képest annyi változás történt, hogy a sérült Oribe Peralta helyére a Cruz Azul jobbhátvédje, Gerardo Flores került a Brazíliába utazók közé, Peralta majd az Arany Kupán bizonyíthat.)

A kapuban stabil pontnak tűnik az olimpiai bajnok Jesús Corona, akinek a bravúrjai legalább három vb-selejtezőn kellettek ahhoz, hogy meglegyen az iksz.

A védelemmel sincsen nagyobb gond, hiszen a két belső védő Francisco 'Maza' Rodríguez és Héctor Moreno, illetve a balhátvéd Carlos Salcido már jópár éve játszanak együtt, így azon alkalmakkor, amikor utóbbi előrekalandozik a másik kettő rutinosan tolódik balra. (Igaz ez például a lengyelek elleni 2011. szeptemberi meccsen nem mentette meg a csapatot a kapott góltól.)

Egyedül a jobbhátvéd poszt kérdéses. A 2011-es év stabil kezdője, Efraín Juárez miután hazatért a Club Américába sokat volt sérült és mára már a bajnokságban sem kezdő. A helyét 2012-ben a Monterrey védője Severo Meza foglalta el, de a 2013-as év felfedezettje, Gerardo Flores is nemcsak a bővebb keretbe, de a kezdőcsapatba is helyet követel magának.

A problémák elsősorban a középpályán kezdődnek. A 2011-es Arany Kupa győztes gárda játéka a két szélső középpályásra, Pablo Barrerára és Andrés Guardadóra épült. Utóbbi pozíciója máig megingathatatlan, előbbi helyét viszont követeli az olimpiai csapat egyik legjobbja, a korábbi Cruz Azul-beli klubtárs, Javier Aquino, de az elmúlt hetekben Flores is játszott már a középpálya jobb oldalán.

A játékszervező posztja egy ideje Jesús Zavaláé, mellette idén tavasszal visszatért Gerardo Torrado, de a legutóbbi találkozón a szintén londoni hős, Héctor Herrera lépett pályára. Ami biztos, a passzok átlagosan 74-79% körüli hatékonysága ebben a mezőnyben, ahol Brazília 90% feletti értéket produkált, nem sok jóval kecsegtet.

Mint ahogy az sem, hogy az idei meccsek egyharmadán nem sikerült az ötösön belül helyzetet kialakítani. Pedig igazán ez lenne Javier 'Chicharito' Hernández terepe. Ha őt kikapcsolják, mint ahogy tették azt a costa rica-iak, akkor szinte reménytelen a gólszerzés. Kérdés, hogy Giovani dos Santos megtalálja-e a formáját vagy újra Aldo de Nigris lép pályára. És akkor még nem szóltunk a titkos fegyverről, az olimpia óta szinte szárnyra kapó Raúl Jiménezről, aki a tavaszi bajnok Club Américában szenzációs szezont produkált, és ahogy tavaly júniusban bejátszotta magát a Londonba utazók közé, úgy idén esetleg Brazíliában okozhat kellemes meglepetést.

Az olaszok ellen

A két csapat eddig tizenegyszer találkozott egymással. Egyáltalán nem meglepő módon a mexikóiaknak igazán csak a '80-as évektől lehetett esélye az azzurrik ellen, de az is igaz, hogy immár húsz éve nem szenvedtek vereséget. Közben kétszer találkozták világbajnokságon és az utolsó találkozójukat is a legutóbbi nagy seregszemle előtt játszották, semleges pályán. És Belgiumban megszületett a Tri eddigi egyetlen sikere, amit talán most a Maracana gyepén újabb követhet.

Ha valaki - hozzám hasonlóan - a neten néz meccset, érdekes élmény lehet a történéseket ezen a linken Gamecaston is követni. Pár perc eltolódással folyamatosan töltik fel a statisztikai adatokat, amiket akár csapatra akár játékosra lebontva meg lehet nézni, így a mezőnyben el-eltünedező focisták helyezkedéséről szereléseiről is friss képet kaphatunk.