A futballtörténészek és statisztikusok nemzetközi szövetsége, az IFFHS a mexikói bajnokságot a világ tizenkettedik legerősebb pontvadászatának rangsorolta be 2010-ben. A pontszámítás alapjául az egyes bajnokságok öt legerősebb csapatának folyó évi nemzetközi kupaszereplése szolgál. Igen ám, de melyik Mexikó öt legerősebb csapata? Nehéz ezt eldönteni egy olyan bajnoki szisztémában, ahol évente kétszer hirdetnek győztest és azok a legritkább esetben egyeznek meg azzal a gárdával, amelyik a szezonban a legtöbb pontot szerezte.

Mexikóban 1996-ban vezették be a más latin-amerikai országokban már alkalmazott különálló őszi és tavaszi bajnokságot. Sőt, mindezt kombinálták az évtizedek óta bevett 'Liguilla' rendszerrel, melyben a bajnoki címet az alapszakasz legjobbjai egyenes kieséses rendszerben döntik el. Az elmúlt tizenöt év harminc szezonjában nem kevesebb, mint tizenegy különböző csapat hódította el a bajnoki kupát. Az alábbi ábra ezeknek a versengéseknek a végeredményeit mutatja.

Az ábrára kattintva megjelenik a teljes táblázat!
(A számok az alapszakaszbeli helyezést, a színek a rájátszásbeli teljesítményt mutatják.)

A táblázatra ránézve észrevehetjük, hogy az évenkénti egy kiesőnek köszönhetően viszonylag kevés csapat fordul meg a Primera Divisionban. A 15 évvel ezelőtti mezőnyhöz képest öt, a 10 évvel ezelőttihez képest mindössze három változást észlelünk, ezt is csak azért, mert idén a szebb napokat látott Necaxa búcsúzott (újra) az első osztálytól. A helyére lépő, a rossznyelvek szerint alvilági pénzekből finanszírozott Club Tijuana abszolút újoncnak számít. Kérdéses, hogy sikerül-e gyökeret verniük. Persze, ahogy a Puebla 1999-es példája is mutatja, az sem gond, ha kiesik a csapat, elegendő felvásárolni a másodosztály bajnokát, és ott folytathatja a gárda, ahol abbahagyta.

A financiális szempontok egyébként is meghatározóak a mexikói fociban. A bajnokság létszámát az ezredfordulón két év alatt megemelték húszra, de újabb két szezon után kiderült, hogy nincs ennyi stabil anyagi háttérrel rendelkező csapat. Ezekben az években adták-vették a licenszeket. Az Irapuato csapata előbb Veracruzba költözött, majd miután a fogadóegyesület saját jogon is feljutott az első osztályba, odébbálltak Chiapasba. Később az Irapuato is kivívta a feljutást, így a 2003/2004-es szezonban mindhárom városban volt első osztályú foci. Eközben a 2002 nyári alapszakasz-győztes La Piedad átköltözött Querétaroba, de itt sem sikerült biztosítani a jövőjüket. 2004 nyarán a klubtulajdonosok a Querétarot és az Irapuatot is száműzték a Primera Divisionból, dacára annak, hogy a megelőző bajnokságban mindkét gárda a középmezőnyben végzett.

Más csapatok az identitásukat megőrizve költöznek. Tíz éve még három egyesület osztozott a mexikóvárosi Azték-stadionon. Mivel a nézőszám megcsappant, előbb a Necaxa távozott Aguascalientesbe, majd az Atlante tette át a székhelyét Cancúnba. Utóbbinak bejött a csere, azonnal meg is nyerték a 2007-es nyitó bajnokságot, az Aperturát. Az Aztecában maradt a Club América egyedüli házigazdaként. Igaz, nekik a legváratlanabb riválisokkal kell megküzdeniük.

Történt ugyanis, hogy május elejére jócskán besűrűsödött a Sasok programja. Két napon belül a Libertadores Kupában a későbbi győztes brazil Santost, a Liguilla negyeddöntőjében az alapszakasz harmadik helyezettjét, a Monarcas Moreliát kellett volna fogadniuk abban a stadionban, ahol már gőzerővel folytak a hétvégi U2 koncert előmunkálatai. Így az América a hazai pálya előnyét Querétaroban próbálta érvényre juttatni, vajmi kevés sikerrel, mindkét tornáról kiestek.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Club América a 2010-es Apertura negyedik helyezettjeként indulhatott a rangos dél-amerikai kupában. Rajtuk kívül az akkori 5. San Luis és a 6. Jaguares Chiapas vehetett még részt a Copa Libertadores küzdelmeiben. Ennek az az oka, hogy a kupaszereplések kiosztásánál a CONCACAF Bajnokok Ligája elsőbbséget élvez, a két bajnoki döntő résztvevői ott indulnak.

A nemzetközi kupasikereket elérő mexikói csapatok mégis rendre beáldozzák a bajnoki szereplést. Végképp meglepetésszámba ment, hogy a bajnokságban bukdácsoló Jaguárok (Cesar Orona rajzán még a 17. helyen álltak, végül utolsók lettek) egészen a negyeddöntőig mentek a Libertadores Kupában (noha a karikatúra készülte után a csoportelsőséget nem sikerült megőrizniük). Három éve az América mutatta fel ugyanezt a teljesítményt, azzal a különbséggel, hogy a Sasok az elődöntőig jutottak 2008-ban.

És itt érdemes visszakanyarodnunk a nyitógondolathoz. Az IFFHS számítási módszere alapján a Copa Libertadores több mint másfélszeres szorzóval szerepel a Concachamps-hez képest, miközben a mexikói bajnokság krémje az utóbbiban szerepel. Így valószínűsíthetjük, hogy a tizenkettedik hely csalóka, akárcsak az az eredmény(telenség), amit a Tri Sub-22 mutatott fel a Copa Américán.